H1Z2Z2-K vs PV1-F szolárkábel: Műszaki összehasonlítás és alkalmazási útmutató

A fotovoltaikus (PV) rendszerekben DC kábelek kritikus szerepet játszanak a rendszer biztonságában, hatékonyságában és hosszú távú megbízhatóságában. A megfelelő szolárkábel kiválasztása ezért nem csak tervezési döntés, hanem megfelelőségi és kockázatkezelési döntés is. Ez a cikk technikai összehasonlítást nyújt a modern H1Z2Z2-K szolárkábel és a korábbi PV1-F típus között, amelyet széles körben használtak a napelemes rendszerekben.

Vezetői összefoglaló

A H1Z2Z2-K szolárkábel az EN 50618 európai szabvány szerint készült, és műszakilag az IEC 62930 szabványhoz is igazodik. A modern fotovoltaikus rendszerek, különösen az 1500 V-os egyenáramú berendezések támogatására fejlesztették ki. A PV1‑F kábeleket jellemzően a TÜV 2 PfG 1169/08.2007 tanúsítási követelményei szerint gyártják, és eredetileg korábbi 1000 V DC fotovoltaikus rendszerekhez tervezték.

Mivel a napelemes erőművek a magasabb feszültségű architektúrák felé mozdultak el, hogy csökkentsék a rendszeregyensúly (BOS) költségeit, a H1Z2Z2-K lett az előnyben részesített megoldás az új telepítéseknél.

Főbb technikai különbségek

1. Névleges feszültség

A közüzemi léptékű fotovoltaikus erőművek egyre gyakrabban épülnek 1500 V-os egyenáramú rendszerekkel, mivel a magasabb feszültségű húrok csökkentik az áramszintet, és ezáltal csökkentik a rézfelhasználást, a telepítési költségeket és az áramveszteséget.

A H1Z2Z2-K kábelek jellemzően 1,5 kV-os egyenáramú fotovoltaikus rendszerekhez vannak besorolva (a rendszer tervezett feszültségei bizonyos vizsgálati körülmények között a gyártó specifikációitól függően gyakran körülbelül 1,8 kV-ot tesznek lehetővé). Ez alkalmassá teszi őket modern nagyfeszültségű napelemes berendezésekhez.

A PV1‑F kábeleket általában 1000 V DC-ig terjedő fotovoltaikus rendszerekhez tervezték, ezért előfordulhat, hogy nem felelnek meg az újabb 1500 V-os rendszerek tervezési követelményeinek.

2. Szigetelő és burkolat anyagok

Mindkét kábeltípus jellemzően térhálósított poliolefin szigetelőanyagokat használ (gyakran XLPO-nak vagy XLPE-nek rövidítve). A legtöbb modern kivitelben ezek az anyagok halogén- és füstmentesek (LSZH), javítva a tűzbiztonságot és a környezetvédelmi teljesítményt.

A H1Z2Z2-K kábelek általában kétrétegű, térhálósított szigeteléssel és burkolattal rendelkeznek, amelyet kifejezetten a hosszú távú UV-sugárzásra, ózonállóságra és zord kültéri környezetre optimalizáltak.

3. Vízállóság és környezetvédelem

A H1Z2Z2-K kábeleket magas szintű környezeti ellenállással tervezték, beleértve a nedvesség, UV-sugárzás, ózon és időjárás elleni erős védelmet. Egyes gyártók ezeket a kábeleket a telepítési szabványokban meghatározott magas vízállósági szintek szerint osztályozzák (például AD7 vagy AD8 a vizsgálati feltételektől és a gyártó dokumentációjától függően).

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a kábel elviseli a nagyon nedves környezetet, például az úszó napelemeket vagy a gyakori esőnek kitett létesítményeket. Az állandó merülési teljesítményt azonban mindig ellenőrizni kell az adott gyártó tanúsítási és telepítési irányelvei alapján.

A PV1‑F kábelek jó kültéri tartósságot is biztosítanak, de jellemzően alacsonyabb teljesítménykülönbséggel rendelkeznek rendkívül nedves vagy mechanikailag megerőltető környezetben.

4. Mechanikai szilárdság és beépítés

A H1Z2Z2-K kábeleket a PV1-F-hez képest jobb burkolat robusztussággal és mechanikai tartóssággal tervezték. Ez alkalmasabbá teszi őket igényes telepítési környezetekhez.

Bár a védőcsövek vagy kábeltálcák továbbra is ajánlottak, mint bevált gyakorlat, a H1Z2Z2-K kábelek beépíthetők bizonyos közvetlen földbe fektetett vagy zord kültéri körülmények között, ha betartják a megfelelő mechanikai védelmet és a helyi elektromos előírásokat.

A PV1‑F kábelek általában szabályozottabb telepítési feltételeket igényelnek, és kevésbé használják őket mechanikailag megerőltető elrendezésekben.

5. Hőmérséklet-teljesítmény és élettartam

A modern szolárkábelek tipikus üzemi hőmérséklet-tartománya körülbelül -40°C és 90°C között van normál üzemi körülmények között, magasabb rövid távú hőmérséklet-tűréssel, a vezetőtől és a szigetelés kialakításától függően.

Az EN 50618 szabvány szerint tervezett szolárkábeleket általában körülbelül 25 éves élettartamra tervezték megfelelő telepítési és üzemeltetési feltételek mellett, ami összhangban van a fotovoltaikus modulok várható élettartamával.

Következtetés

A PV1‑F kábelek fontos szerepet játszottak a korai fotovoltaikus kiépítésben, és számos régebbi rendszerben továbbra is jelen vannak. A H1Z2Z2-K kábelek azonban a modern fotovoltaikus berendezések preferált megoldásává váltak, mivel nagyobb feszültséget biztosítanak, jobban ellenállnak a környezetnek, és erősebbek a mechanikai teljesítményük.

A forgalmazók, az EPC-vállalkozók és a napelem-fejlesztők számára a H1Z2Z2-K kábelek megadása segíti a jelenlegi fotovoltaikus rendszerekkel való kompatibilitást és a projektek hosszú távú megbízhatóságát.